|
Helló idegen! Te most a misztika és a titkok világának földjét taposod. Erwendilt születése óta két,azaz mostmár három részre bontjuk: Farkasok,Lovak,és Kitaszítottak. Ezek a lények a sziget megalkotói,akik évekig egymás mellett éltek..Most viszont korántsem olyan békések,mint eddig: felborult az ősi rend,a farkasok a lovak ellen fordultak,a Kitaszítottak pedig elhatározták,hogy új célt adnak életüknek..Készen állsz egy fegeteges kalandra? Ne habozz,légy részese Erwendil világának,és erősítsd az egyik oldalt!
Üdvözlettel: Shina & Shintaro

| |
|
Holdállás: Telihold
Napszak: Hajnal
Időjárás: tél kezdete - ősz vége
Élelem ellátmány: Kevés,szerény
Növényzet: alacsony,ritkás.
Az idő hideg és nyirkos,de egyenlőre még csak kevés helyen van hó.Az erdők már kezdik lebontani zöldellésüket,a fenyők lassan szúróssá válnak. Az élelem ellátmány csökkent,keletről érkező hidegfrontra lehet számítani.
| |
|
Idegen! Látom készen állsz,hogy elnavigálódj Erwendil titokzatos világába. Vigyázz,a vonat nyitott,és nem tudhatod,mikor merre szór ki.Ne tévedj le az utadról,és akkor nem érhet bántódás. Sose tévesszen meg egy erdő,vagy faág,mert lehet,hogy a halál marka vár reád ~
HK | VK
~ History
[ világunk mitológiája...
~ Rules by: Wolf and horse..
[ A szabályok kőtáblája..
~ Residents
[ A titkok világának lakosai..
~ Application
[ Hogy te is tagja lehess..
| |
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.03. 09:55 - |
Gyönyörű, virágokkal borított, vad rét. A ménes székhelye, itt tartózkodik többnyire a vezérmén és a nemessége. Átszalad rajta egy kis patak, ami télen se fagy be, mert elég gyorsfolyású. Ideális hely a csikóknak játékra, mert a magas fű és a virágok a felnőtt lovaknak is sok helyen a szügyükig ér. Van egy rajta egy nagyobb szikla, Haniel innen figyeli a környéket, hátha veszély fenyegetné szeretett népét. Bárki bármikor idejöhet. Bármilyen ürüggyel. Nem zavarják el akkor se, ha csak sétálni jött. |
[9-1]

Amarth-öböl, Iligior fenyves.. Még csak nemrég csatlakoztam a méneshez, és még nem nagyon sétálgattam a területen, így hát nem is tudtam, hogy ezek a helyek mégis merre vannak. Az Iligior fenyvest még nagyjából csak-csak el tudtam képzeletben helyezni, de az Amarth-öböl hollétéről fogalmam sem volt. - Nos, én megköszönném, ha velünk jönnél, márha Dream is jön - feleltem, majd kérdőn a mellettem álló kancára néztem; elvégre még egy szóval sem említette, hogy ő is jönne. Kíváncsi voltam, hogy Dream vajon miért ilyen hallgatag, de nem kérdeztem, nyilván ez egy jellembeli vonása. |

- Rég élveztem már ki az édes semmittevés ízét - mosolyodott el, majd az érkező Dreamre nézett - Szép napot a hölgynek - biccentett a kanca felé, majd újra Cogitohoz fordult, de mindkettejüknek szánta a következő szavakat - Ha éhesek vagytok, itt nem fogtok sok mindent találni. Az Amarth-öböl környékén és az Iligior fenyvesben még vannak részek, ahol nincs hó, vagy nem olyan nagy, mint itt. Arrafelé próbálkozzatok. Ha gondoljátok, szívesen elmegyek veletek - Haniel ezt persze nem csak merő "jószándékból" mondta. Keresnie kellett egy ürügyet, amivel szabadkozni tud arra, miért nem a dolgát végzi. Elvégre a népre mindig kell időt szakítani. És enni is kell. Kellemes és hasznos. Na meg nem túl fárasztó, ugyebár. |

A kanca felkapta fejét. Eddig egy hóvirágot nézett éppen.
- Persze, jövök... - mondta nyugodtan, és odasétált. Képes ő aktív is lenni, de a hó most nagyon leszívta az energiáját. Körülötte minden lelassult, így Dream sem hajtotta magát. Csendben halgatta a lovak beszélgetését. Nem kérdezték, nem is fog magától beszélni. Sose szokott feleslegesen szavakat hullatni. Viszont ha kell, válaszol, akár bőven is. Ez egy jó tulajdonsága volt szerinte. |

Megálltam nem messze Hanieltől. Dream..? Eddig észre sem vettem a őt.. A kanca irányába fordítottam fejemet. Lassan, nyugodtan sétálgatott a hóban, mintha semmi dolga nem lenne. Bár, a ménes egy egyszerű tagjának nyilván nincs sok tennivalója, nem úgy mint egy harcosnak, béke ide vagy oda. Visszafordultam Hanielhez. - Üdv, Haniel. - köszöntem a vezérménnek. - Csak erre sétáltam, gondoltam, itt hátha valamivel több ehető dolgot találok.. Nos, ez nem igazán jött össze. Itt is legalább annyira kevés a még meg nem fagyott fű, mint az erdőben. - feleltem. - És te mi járatban errefelé? - kérdeztem vissza. |

Egy darabig egyedül volt. Hallgatta és figyelte a csendet. Aztán a hó halk ropogása csapta meg füleit. A hang irányába fordította fejét. Cogito közeledett. Tőle nem messze pedig Sweet Dream sétált. Haniel halványan elmosolyodott. A mén közelebb volt, így lassan, de kecsesen sétálva elindult felé. - Üdv, Cogito - köszöntötte mély, de barátságos hangon. A kancára nézett - Dream, nem jössz ide hozzánk? - kiáltott neki, miközben egy bátorító kifejezést vett fel. Szívesen töltötte idejét a népével. Cogito ritka vendég erre, örült, hogy erre tévedt. - Mi szól hozott erre, barátom? - fordult újra a ménhez. |

Dream nyugodtan sétálgatott a réten, minden mozdulatából a tekintély áradt.
Levelek alig voltak már a földön, a fű már felkészült a télre. Vékony zúzmara képződött mindenen, ahová csak a ló nézett. De ez nem is annyira baj - hisz mindig kell tél. Tél nélkül minden más lenne. Az állatok folyamatosan szenvednének a hőségtől, az eső miatt áradások lennének... |

A réten sétáltam. Épp valami ehető dolgot kerestem a hideg, keményre fagyott fűszálak között, mikor halk zörgés ütötte meg a fülemet. Először azt hittem, csak a szél zörgeti a fűszálakat, de mikor a hang irányába fordítottam fejemet, egy fekete mént pillantottam meg a távolban, nem túl messze tőlem. Egyből megismertem a vezérmént; tiszteletet parancsoló tartása, fénylő fekete szőre és a fehér jegy a fején összetéveszthetetlen volt. Egy ideig csak néztem Hanielt, aztán lassan megindultam felé, bár a nagyra nőtt fű kissé akadályozott a mozgásban. |

Haniel lassan, méltóságteljesen sétált a réten. Ma nem volt túl sok dolga, így megengedhetett magának egy kis lazítást. Egyhangú ábrázattal páztázta a környékét, miközben a szél beletépett a sörényébe. A hó mindent belepett, azonban az Ambalë rét szilaj füve felett nem parancsolhat senki és semmi. A magasaljnövényzet az amúgyis szikár termetű Haniel szügyét csapdosta. Nem volt kellemes, hiszen már teljesen összefagyott a zöld. A mén megállt és felnézett. Az égen egy sas vágott keresztül. Haniel vágykozva figyelte. Boldog lenne, ha tudna repülni. Nem akar Kitaszított fejedelem lenni, de valljuk be, jó érzés lehet repülni. Szállni fent, a magasban.... |
Gyönyörű, virágokkal borított, vad rét. A ménes székhelye, itt tartózkodik többnyire a vezérmén és a nemessége. Átszalad rajta egy kis patak, ami télen se fagy be, mert elég gyorsfolyású. Ideális hely a csikóknak játékra, mert a magas fű és a virágok a felnőtt lovaknak is sok helyen a szügyükig ér. Van egy rajta egy nagyobb szikla, Haniel innen figyeli a környéket, hátha veszély fenyegetné szeretett népét. Bárki bármikor idejöhet. Bármilyen ürüggyel. Nem zavarják el akkor se, ha csak sétálni jött. |
[9-1]
| |
|
|